Az eredmény alakulása: 6. p.: 4–1. 10. p.: 7–6. 15. p.: 11–7. 20. p.: 11–11. 39. p.: 20–16. 45. p.: 22–20. 54. p.: 28–23

A különmeccs 4-4-ig, s mintegy negyed óráig tartott, onnantól kezdve a hajdúságiak 17-ese már nem talált be Haris kapujába. Igen, Hariséba, merthogy Pastrovics játékengedélyének lába kelt, így Kati hatvan percen át őrizte a kapunkat - hozzá kell tenni, remekül. Az első játékrészben kétszer is meg tudott lépni három-négy góllal a Fradi (először rögtön a kezdés után), ám Szűcs Gabrielláék ekkor még szívósan tapadtak a zöldekre. A nagyszerű iram továbbra sem lanyhult, amiért mindkét félt dicséret illeti, s bár az első játékrészben nem jött ki a különbség a csapatok között, a pihenőre a Fradi hozott össze minimális, ám lélektanilag talán nem jelentéktelen előnyt.

A szünet után nem sokkal ismételten elhúzott Zsiga Gyula csapata, a sokadik kapaszkodás pedig egyre inkább felőrölte a vendégek tartalékait, noha ennek nyomai csak az utolsó tizenöt percben jelentkeztek. Azokban a periódusokban, amikor a Fradi sorozatban szerezte a találatait, Haris is remekelt, míg a DVSC a visszaeső Vorozscova helyett Kiss Évával és Triffával is kísérletezett, mindhiába. A hajrának tehát egy frissebb Fradi, és egy Szűcs Gabi által "életben tartott" Debrecen futott neki, és a vendégek egyre gyakrabban elkövetett védekezési hibáit könyörtelenül kihasználó FTC hamar el is döntötte a két pont sorsát. A végén Szamoránsky Piroska és az egyre kiegyensúlyozottabb Zácsik is könnyedén szerezte a gólokat, így hazai pályán újra pont került az i-re.